Török Sophie – TANULOM NEVEDET

Tanulom nevedet, mint a gyermek,

mikor beszélni tanul. Ajkammal

bezárom, s játszva kiröpítem – ­

így figyelem szívemet, ahogy hullámzó

neved remegve visszamondja.

Még nem tudom: ismerős vagy-e?

Még nem tudom: szeretni foglak-e?

Talpig fátyolban áll még a jövő –

szívem vár, s feszült lelkem előrehajol.

Messzi vizeknek zúgását érzem

meleg fülemben is újízű neved

titokkal ül csukott ajkamon

mint töretlen pecsét.

De szívem letakart mélyeiből

mint párnába fullasztott sírás

úgy zeng egy másik név -­

halálig siratott.