Patrick Süskind A parfüm

…Szívós volt, mint egy különlegesen ellenálló baktérium, és kis igényű, mint egy kullancs, amelyik csendesen kuporog a faágon, s egy évekkel azelőtt zsákmányolt vércseppből él. Testének csupán minimális mennyiségű táplálékra és ruhára volt szüksége. Lelkének semmire. Nagyon is jól bírta mindama dolgok nélkül, amikre egy gyereknek állítólag szüksége van: védettség, gyengédség, kedvesség, szeretet nem kellett neki. Valószínűleg önmaga tette önmaga számára nélkülözhetővé őket, hogy megmaradjon, már a kezdetektől fogva. Az a sikoly ott, születése után a halbontó asztal alatt, amivel felhívta magára a figyelmet, anyját pedig a vérpadra juttatta, nem szeretetre és együttérzésre vágyó, ösztönös kiáltás volt. Sokkal inkább tudatos, mondhatni gondosan mérlegelt kiáltás, amivel az újszülött letette voksát a szeretet ellen, de az élet mellett. Körülményei ismeretében, az egyik valóban csak a másik nélkül létezhetett, és ha a gyermek mindkettőt követeli, feltétlenül elpusztul. Persze, választhatta volna a másik utat is, hogy a születésből az élet kerülőjének kihagyásával rögtön a halálba lép, csak hallgatnia kellett volna – ezzel megtakarít egy csomó kellemetlenséget mind magának, mind a világnak…

…És mint minden zseniális szörnyeteg, akinek lelke csavarosan tekergő zűrzavarán át valami külső esemény von egyenes utat, Grenouille sem tágított többé attól, amit sorsa irányaként ismert föl. Most értette csak meg, miért csüng olyan szívósan és elkeseredetten az életen: illatok alkotójává kell válnia. De nem akármilyenné, hanem minden idők legnagyobb parfümkészítőjévé…

…Mert az emberek behunyhatják szemüket a nagyság előtt, a szörnyűség előtt, fülüket is eldugaszolhatják a dallamok, vagy hízelgő szavak elől. De az illattól nem menekülhetnek. Mert az illat a lélegzet testvére. Vele együtt lopakodik be az ember testébe, nélküle nincs élet, nem lehet kikerülni. És az illat közvetlen a szívbe hatol, és ott határozottan dönt vonzalomról és megvetésről, undorról és kedvességről, szerelemről és gyűlöletről…