Arthur Koestler-Sötétség délben
A tömegek érettsége abban nyilvánul meg, hogy képesek-e felismerni önérdekeiket. Ennek azonban előfeltétele a termelési viszonyok és a javak elosztásának bizonyos fokú megértése. A népek demokratikus önigazgatási képessége tehát egyenes arányban áll azzal, hogy az illető nép milyen mértékben értette meg a maga társadalma szerkezetét és e szerkezet működésének törvényeit.
Azonban a technika fejlődésének minden újabb lépcsőfoka egyre bonyolultabbá teszi a gazdasági szférát, új tényezők megjelenését eredményezi és megváltoztatja az egyes tényezők egymáshoz való viszonyát, ezért időbe telik, amíg a tömegek megértik és kiismerik a megváltozott viszonyokat. A technikai haladás minden ugrása egy lépéssel lehagyja a tömegek mindig csak viszonylagos intellektuális fejlettségét, következésképpen visszaveti politikai érettségüket is. Néha évtizedekbe, máskor nemzedékek életébe telik, amíg a nép fokról fokra alkalmazkodik az új viszonyokhoz és tudatossága ismét eléri az előbb már elért szintet, miáltal ismét képes lesz ugyanolyan mérvű önkormányzatra, mint korábban, a civilizáció alacsonyabb szintjén. A tömegek politikai érettsége tehát nem mérhető abszolút értékkel, hanem csak viszonylagosan határozható meg, vagyis a civilizáció pillanatnyi szintjéhez képest.
Amikor a tömegek tudatossága utoléri az objektív viszonyok fejlettségi szintjét, óhatatlanul bekövetkezik a demokrácia térnyerése, ha nem békés úton, akkor erőszak árán. Amíg a technikai civilizáció újabb ugrása -például a repülő vetélő feltalálása- ismét vissza nem veti a tömegeket viszonylagos fejletlenség állapotába és lehetővé, sőt éppenséggel még szükségszerűvé is teszi az abszolút uralom valamely formájának újbóli bevezetését.
A folyamat a többszörös zsiliprendszeren átemelt hajó példájával érzékeltethető. Amikor a hajó beúszik az első zsilipkamrába, a víz szintje igen alacsony a kamra magasságához képest; ekkor a hajó felemelkedik, amíg a víz szintje el nem éri az illető zsilipkamrában lehetséges legmagasabb szintet. Ez a magasság azonban illuzórikus csupán, hiszen a következő zsilipkamra falai még magasabbak s ezért szükségképpen elölről kezdődik a vízszintek kiegyenlítése. A zsilipkamrák falai példánkban a természeti erők és a technikai civilizáció objektív viszonyait jelentik; a zsilipkamra vize pedig a tömegek politikai érettségének szintjét. Értelmetlen lenne ez utóbbit a tengerszint feletti magasság abszolút számával meghatározni; mindig csak az épp soron lévő zsilipkamra vizének viszonylagos szintmagassága számít.
A gőzgép feltalálásával olyan korszak kezdődött, amely gyors fejlődést hozott az objektív viszonyokban, következésképp a szubjektív politikai fejlettség hasonlóképpen gyors hanyatlásával járt együtt. Világtörténelmi léptékkel mérve az ipari civilizáció kora még csak a kezdet kezdetén tart, a páratlanul bonyolult gazdasági struktúra és a tömegek tudati fejlettsége között még viszonylag nagy a különbség. Így válik érthetővé, hogy miért alacsonyabb a népek politikai érettsége a XX. század elején, mint i.e. 200-ban vagy a feudalizmus korának végén volt.
