Jönnék is, meg nem is!

Valóban nem egyszerű megtenni az első lépést!

Elfogja nyugtalanság, ha arra gondol, hogy kapcsolataiban már nem számíthat semmilyen változásra életében? Akkor olvassa tovább.

Egyre többen vannak, akik önismereti képzést, vagy pszichoterápiát követően tapasztalattal rendelkeznek arról, hogy bizony érdemes és hasznos a lélek házát időnként kitakarítani, átszellőztetni. Ők olyanok, akik már birtokolják az önismeretet és azt a tudatosságot, ami csak tetteinket, szándékainkat elemző, önreflektív munkával szerezhető meg. 

A magyar lakosság azonban, nehezen adja magát a lelki életét megjavítani (vagy csak éppen felfrissíteni) szándékozó eseményekre. Sokan attól tartanak, hogy „kiadják magukat” és olyan szégyellnivaló dolgok derülnek ki róluk, amiket jobb, ha a feledés homálya takar mindenki elől. Ezért kerülik a „lelkükben történő turkálást”.

Másokat az tart vissza, hogy mit gondolnak róluk „mások”, ha kiderül róluk, hogy pszichológushoz járnak. Az már elfogadott, hogy szabad szépülni menni kozmetikushoz (netán plasztikai sebészhez is), de a lelki karbantartás már megbélyegez. Nem így van ez a mienknél „boldogabb” országokban. Van, ahol éppen ez a sikk. Többet is mosolyognak az idős emberek. Kovácsolnak terveket is. Meg is valósítják. Nem hagyják magukat lebeszélni a gyerekeik által: „ugyan Anyu, neked erre nincs szükséged!” Mert ilyen érdeklődőm is volt, aki az után, hogy bejelentkezett, megosztotta tervét gyermekeivel, majd lemondta az első beszélgetést is. A gyermekei már dolgoznak, élik saját életüket. Édesanyjukra naponta az esti étkezéseknél fél óránál több nem jut. Ez éppen arra még elég volt, hogy lebeszéljék saját, félve előadott kezdeményezéséről. Mert ugye, milyen család az, ahol az anyának pszichoterápiába kell járnia? Töltse inkább egész napját egyedül, búskomoran. Az senkinek sem fog feltűnni…

Vannak, akik attól tartanak, hogy idegen gondolatok befolyása alá kerülnek, ami az ártalmukra lehet, és attól kezdve nem önmaguk lesznek. Ezeknek a kivédésére van szükség szakmailag érett vezetőre. Én magam a képzésem során szereztem csoportterápiás tapasztalatot, majd az utóbbi négy évben pszichiátriai osztályon vezetek rendszeresen csoportfoglalkozásokat, így rendelkezem azzal a tapasztalattal, ami az említett veszély kivédéséhez szükséges.

Van esély a változásra!

Azt viszont tudni kell, hogy idős emberek bejáratott, olykor mondhatnánk becsontosodott viselkedésében változást elérni, nem lehet egyik pillanatról a másikra. Aki ilyet ígér, és nem a Megváltó, az gyanús! A csoportterápiában a résztvevő tagok folyamatos visszajelzései azok a tényezők, melyek új viselkedésmódokat hívhatnak elő, majd ezek a külvilágban történő kipróbálásával és begyakorlásával nyílnak meg az addig alkalmazottnál sikeresebb módszerek a társkapcsolatok jobbá tételéhez.

Sokszor új, máskor csak kissé más mondatokra és gesztusokra van szükség. Ennek kimunkálásához viszont idő, energia és pénz befektetése szükséges.

„Jönnék is, meg nem is!”

Csak Ön tudja megtenni!    

 

Tegye meg az első lépést!

Jelentkezzen megbeszélésre!

Kérjen időpontot egy ingyenes konzultációra!