AZ AKTÍV-ANALITIKUS MÓDSZER MELLETTI ÉRVEK
Az aktív analitikus pszichoterápia Wilhelm Stekel (1864-1940) bécsi pszichoanalitikus újításai révén vált le a Freud által kialakított technikáról, 1902-ben. Hívei és alkalmazói által az azóta eltelt idő alatt is további apró módosítások épültek be, az analitikus terápiák újabb felismeréseiből, vállalva azt is, hogy elméleti rendszere eklektikus.
Most nézzük, hogy az aktív-analízis „kitalálója” szerint mi szól az aktív módszer használata mellett? Az alábbiakban Stekel saját írásaiból idézek.
„Freud fenntartotta magának azt, hogy zseniális felfedezését, úgymond tudományosan szabadalmaztassa és az analízis merev rendszerét szent törvényként, proklamálja. Azt is kimondta, hogy „először megküzdünk az ellenállással és attól kezdve, simán megy az analízis”. Csak az a baj, hogy azt nem mondta meg, hogy küzdünk meg az ellenállással. Publikációiból, meg pácienseitől tudható, hogy a Mester az eseteit 2-3 évig kezelte. A hosszantartó analíziseknek az a veszélye, hogy a beteget a múltba tereli vissza, és szisztematikusan infantilizmusra neveli.
Csak az „aktív módszer”, amelyik az analitikus intuícióinak szabad teret enged, vezet rövidebb idő alatt célhoz. És az analitikusoknak rövidebb kezelési időre kell magukat beállítani.
A döntő különbség Freud klasszikus módszere (mi „ortodox analízis”-nek nevezzük), és a mi analízisünk között az intuíció alkalmazásában áll. Mi abból a sarkigazságból indulunk ki, hogy a beteg a szenvedésének gócát elfedi, vagy azért, mert részben lelki vak, és valódi lelki szkotomája (vak foltja) van, vagy azért, mert egy bizonyos komplexumot nem akar látni. Ez a „vagy-vagy” tisztán teoretikus jelentőségű.
30 éves tapasztalatom ezen a területen, mindig újra bebizonyította, hogy a legtöbb esetben (vannak kivételek!) a betegségkép és betegségmotiváció intuitív felfogása nélkül nem tudnánk kijönni.
Az analízis sikere attól függ, hogy sikerül-e felébreszteni a páciens érdeklődését a saját analízise iránt úgy, hogy a kezelés intellektuális folyamatból affektív folyamattá változzon. Ez, talán az analízis sikerének titka, rövid formába öntve.
Nagy veszélyt jelentenek az analízisre a laikusok. Freud autoritásának teljes súlyát bevetette a laikus-analízisért. Nem kellett volna megtennie. A laikus analitikusok egyetlen előképzettsége a saját analízisük, mivel legtöbben betegként kezdik.
Az a tudomány, melyben a Mester szava dogma, nem tudomány többé, hanem vallás. A tudománynak szüksége van kétségekre, tagadásra, kritikára, különben megszűnik tudománynak lenni. Freud érdeme és jelentősége ezzel nem csökken. De az ő kutatásai a kezdetet jelentik és nem a véget.
A parapátiás esetek kezelése általában 2-3 hónapig szükséges, bizonyos körülmények esetén 6 hónapig. Az a tapasztalatom, hogy azok az esetek, amelyek 6 hónap alatt nem képesek meggyógyulni, azokat 1 év alatt sem lehet meggyógyítani.
Egészségesnek lenni azt jelenti: a múltat legyőzni, a jelent megélni és a jövőre felkészülni.”
Magyarországon az aktív-analitikus pszichoterapia kiemelkedő művelői voltak: Feldmann Sándor, Szalay Károly, Gartner Pál, Szinetár Ernő.
Kiképző terapeutám C. Molnár Emma 2016-ban hunyt el, aki az Aktív-analitikus Pszichoterapeuták Egyesületének alapító tagja és élete végéig tanulmányi elnöke volt. Legismertebb munkái közé tartozik A nő ezer arca, de több előadása is megjelent nyomtatásban a párkapcsolatokról. Számos tudományos publikációt is jegyzett például a terhesség, az anyaság, az anya és a magzat közötti kommunikáció témakörében.
