A depresszió kezelése

Először tisztázzuk, hogy mi a depresszió?

Az emberiség legősibb írott dokumentumai is tartalmaznak elmebetegségek előfordulására vonatkozó utalásokat. Bibliai leírások alapján egyértelműen arra következtethetünk, hogy Saul király mániás-depressziós betegségben szenvedett. Depressziós állapotában Dávid hárfamuzsikával próbálta felvidítani.

A melankólia fogalmát Hippokratész alkotta meg. A kórképet régi orvosi feljegyzések is emlegetik.

A depresszió a latin „deprimere” kifejezésből származik (lenyomni). Gyűjtőfogalma volt minden olyan állapotnak, melyre a mentális működések meglassulása, gátlása vagy hiánya volt jellemző.

Annak valószínűsége, hogy valaki élete folyamán a „major” depressziók súlyosságát elérő állapotba kerüljön, a különböző felmérések szerint legalább 15% (mely nőknél a 25%-ot is elérheti). Affektív betegség (érzelmi-hangulati életet érintő betegség) elsősorban arra érzékeny, sérülékeny (vulnerábilis) személyeknél alakul ki.

A pszichiátriai betegségeknek nem az okairól, hanem a hátteréről beszélünk. Egyrészről ugyanis nem ismerjük az „okokat”. Szükségképpen elméleti spekulációkra, részismeretekre vagyunk utalva. Másrészt a legtöbb megbetegedés és zavar hátterében többféle ok vagy hatás is föltételezhető. Számos gyanúba fogott „oki” tényezőről kiderült az idők folyamán, hogy a megbetegedésnek csupán kísérője. Manapság, az „Agy évtizedében” a neurobiológiai, molekuláris genetikai magyarázatok vannak előtérben. A nézetek jelentősen különböznek kutatók, iskolák, országok szerint is. A nézetek sokféleségének ellenére mértékadó kutatók egyetértenek abban, hogy a mentális (értelmi, észbeli) betegségeket a bio-pszicho-szociális modell alapján, hármas meghatározottság keretében értelmezhetjük.

A pszichiátriai zavarok hátterének kutatása során gyakrabban bukkanunk „hajlamosító tényezőkre”, mint okokra. Ahhoz, hogy a betegségre való fokozott hajlam (vulnerabilitás) manifesztálódjék (valóban betegséghez vezessen), egyéb tényezőkre is szükség van. A vulnerabilitás tehát a megbetegedésnek az átlagnál nagyobb valószínűségét jelenti. A vulnerabilitás lehet biológiai, de lehet pszichológiai vagy szociális természetű.

Biológiai vulnerailitás

A depressziók biogén amin hipotézise. Számtalan adat szól amellett, hogy ezekben a kórképekben a noradrenalin, a szerotonin, valamint a dopamin termelése, forgalma, lebontása során regulációs zavarok állnak fenn. A hipotézist az antidepresszív gyógyszerek terápiás eredményei is alátámasztják.

Neuroendokrin reguláció zavara. Depressziók esetén a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely, valamint a pajzsmirigy működésének számos zavarát írták le.

Kronobiológiai zavarok. A depressziók egy csoportja szezonálisan lép fel (gyakrabban az év azonos időszakában, többnyire a téli hónapokban, másoknál ősszel). Ugyancsak zavarokat mutat a napi ritmus is (reggeli tünetsúlyosbodás, esti enyhülés).

Az immunrendszer működési zavarai. Depressziók esetén az immunrendszer csökkent reaktibilitását többen kimutatták. Depressziók esetén gyakrabban lépnek fel fertőző betegségek, és ezek lefolyása többnyire súlyosabb, gyakran komplikációkkal jár együtt.

Genetikai hatások. Az érzelmi élet zavarai családon belül halmozottan fordulnak elő, bár az eddigi vizsgálatok kromoszómaaberrációt vagy a betegségre specifikus géneket nem tudtak kimutatni.

Pszichológiai elméletek

A pszichoanalitikus elmélet szerint a depresszió a tárgyvesztésre adott reakcióként fogható fel. A személy sérülékenysége a korai anya-gyermek kapcsolatban keresendő, amelynek zavara az orális fejlődési fázis fixációját eredményezi. Felnőttkori valós vagy szimbolikus veszteségek depressziós állapot kialakulására vezetnek. Más elképzelések szerint a depresszió az agresszív impulzusok levezetésének elégtelenségével hozható kapcsolatba. Az elfojtott agresszió önmaga ellen fordul.

A tanuláselméleti modell szerint a depresszióban a személy szociális készségei és az önjutalmazó magatartásmódok hiányosak. A kognitív elméletek szerint a depressziókra az információfeldolgozás sajátos zavarai jellemzőek. E zavarok következtében az egyén csak negatív érzelmi tónusú információk feldolgozására képes.

Szociológiai megfontolások

A depressziók kialakulásában az életesemények jelentős szerepet játszanak. Súlyos események megnövelik a depresszió kialakulásának valószínűségét erre fogékony (vulnerábilis) személyeknél. Kiemelt jelentősége van a családnak. Egyedül élők körében a depresszió szignifikánsan gyakoribb.

Fenti, depresszióról szóló sorokat Dr Tringer László egyetemi tanár A pszichiátria tankönyve című, egyetemi tankönyvéből vettem és szerkesztettem.

Depresszó kezelése

Ma már számos biológiai és pszichoterápiás módszer áll rendelkezésünkre, a depresszió kezelésére, melyek önmagukban és kombinációban egyaránt alkalmazhatók. A terápiás stratégiát minden beteg esetében egyénre szólóan kell kialakítani.

Pszichoterápia

–szupportív pszichoterápia, más néven pszichoterápiás vezetés, az aktuális életnehézségek feltárására és megoldására összpontosít.

–pszichoanalitikusan orientált terápiák közül elsősorban a rövid, dinamikus formát alkalmazzák a depresszió kezelésében.

–kognitív viselkedésterápiában a cél a jellegzetes depressziós gondolkodási minta módosítása. Nagy szerepe van a visszaesés megelőzésében. Számos tanulmány bizonyította hatékonyságát, önálló alkalmazás esetén is.

–pár – és családterápia olyan esetekben alkalmazható ahol a depresszió kiváltásában és fenntartásában párkapcsolati vagy családi egyensúlyzavar játszik főszerepet.

Gyógyszeres terápia

A depresszió kezelésére jelenleg heterociklikus (tri- és tetraciklikus) vegyületek, monoaminooxidáz-A gátlók (irreverzíbilis és reverzíbilis), szelektív szerotonin-reuptake gátlók és fokozók, valamint szerotonin-noradrenalin-reuptake gátlók állnak a rendelkezésünkre.

Alvásmegvonás

Hatása azonnali, de csak időleges.

Fényterápia

Speciális indikációja a télen fellépő depresszió. A fényintenzitás minimum 2000-2500lux. A sárga, zöld, kék(?) spektrum a leghatásosabb. Napi 1-2 óra a kezelés időtartama, leginkább a reggeli órákban. Néhány napon belül már jelentkezik a hatása.