Pergel Attila Véletlenkönyv
Kiragadott részletek:
Az egész életünk három kérdésre keresi a választ:
Hol?
Mit?
Hogyan?
Az időről tudjuk, hogy viszonylagos, de ha a véletlen a mozgás révén az időhöz kötődik, úgy a véletlen is törvényszerűen viszonylagossá válik. Alapvetően a véletlen önmagát zárja ki abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy a végtelenben nincs idő. Ezáltal a végtelenben minden eshetőség egyszerre létezik, így a valós véletlennek lehetősége sincs a keletkezésre, mivel a véltlen összes lehetősége jelen van. Valós véletlent nem találtunk, így egy okkal több van azt feltételeznünk, hogy a végtelenben nincs idő.
Amit véletlennek élünk meg, az valójában az okkal, vagy az eseményúttal kapcsolatos információ hiánya. Minél kevesebbet tudunk az okról és az eseményútról, annál inkább tűnik véletlennek egy esemény, számsor, a múlt vagy a jövő.
Minél mélyebbre megyünk az okok keresésében, annál elkeseredettebb lesz a helyzetünk, mert azt tapasztalhatjuk, hogy minden ok egy másik okozat végeredménye. Logikailag egyetlenegy helyen találhatjuk meg a gyökérokot, az pedig a már jól ismert végtelen: mivel ott nem függ az okozat, eseményút és kiváltó ok egymástól, mindegyik jelen van, egy időben.
A végtelen csak akkor értelmezhető, ha megjelenik benne a végesség. Az, hogy a végtelenből keletkezik a végesség vagy a végesség egyes részei lesznek a végtelenben elérhető pillanatok, alapvetően teljesen mindegy.
Továbbgondolva a végtelen megtapasztalását a végességen keresztül; valóban, a végességen keresztül, megtapasztalhatja önmagát a végtelen, és mindezt végtelen mennyiségben és végtelen ideig teheti.
A Szerző mondja: soha nem várom egy nap végét, legyen az bármilyen nehéz vagy szörnyű is – hiszen mit lehet annál nehezebben elfogadni, minthogy az életből ezáltal egy nappal kevesebb marad?
