Vátszájana – Káma-szútra

Az ifjú járjon mindenképpen a leány kedvében, és szerezzen meg mindent, amit imádottja megkíván. Adjon neki különös és ritka játékszereket, aminőket aligha találni más leányok­nál. Vigyen a leánynak színes labdát; kelmé­ből, fából, bivalyszarvból, elefántcsontból, viaszból vagy agyagból készült bábukat; főző­

edényeket, faszobrocskákat, amelyek álló nőt és férfit, kospárt, kecskéket vagy bárányokat ábrázolnak; agyagból, bambuszból vagy fából készült kis templomokat, amelyek a különböző isteneknek szenteltettek; kalitkában papagájokat, kakukkokat, szajkókat, fürjeket kakasokat és foglyokat; szép formájú vizeskorsókat, vízlocsolókat; pengető hangszereket; istenképállványokat; kis székeket; lakkot; piros arzéni­kumot, sárga írt, bíbort és collyriumot, végül még szantálfát, sáfrányt, bételdiót és bételleve­leket. Az ajándékokat különböző alkalmakkor nyújtsa át, amikor találkozhat vele, éspedig né­melyiket négyszemközt, másokat nyilvánosan, amint azt a körülmények magukkal hozzák. Röviden: minden eszközzel igyekezzék meg­győzni a leányt afelől, hogy kész minden vágyát teljesíteni.

Majd találkát kér és kap tőle valamely rej­tett helyen, és akkor mondja azt, hogy azért adta titokban ajándékait, mert szüleinek és ro­konainak rosszallásától félt; s hozzáteszi, hogy sokan vágyódtak már oly dolgok után, aminő­ket tőle kapott. Ha látja, hogy a leány ezáltal még inkább megkedvelte, mulattató története­ket mesél neki, ha abban ez örömét leli. Vagy ha a leánynak kedve volna vele kézen fogva keringeni, akkor néhány ügyes fordulattal ejtse bámulatba; ha pedig a különböző művészetek iránt érdeklődik, tegyen bizonyságot jártasságáról és képességeiről. Ha a leány sze­reti az éneket, akkor zenével szórakoztatja, és némelykor, amidőn együtt vásárokra, Hold­ünnepségekre mennek, vagy amikor a hölgy hosszabb távollét után ismét visszatér, az ifjú virágcsokrokat, fejdíszeket, fülönfüggőket és gyűrűket ajánl fel neki, mert az efféle ajándéko­kat hasonló alkalmakkor szokás átnyújtani.

A leány tejtestvérét is oktatja a gyönyör hat­vannégy változatában, és ezzel az ürüggyel megmutatja, hogy milyen mestere a szerelem tudományának. Állandóan választékosan öltö­zik, és kicsinosítja magát, mert a fiatal nők szeretik a társaságukban levő szép ifjakat, akik gondosan öltözve és csinosan jelennek meg, és jó modoruk van. De ha szeretik is őket, azért maguktól mégsem tesznek semmit, hogy célju­kat elérjék, eszerint tehát helytelen lenne várni, míg ők közelednek a férfihoz.

Ezekben áll a közeledés és az udvarlás.

Lássuk most a külső jeleket, amelyek min­denkor elárulják a fiatal leány szerelmét:

A leány sohasem néz egyenesen a férfi sze­mébe, és elpirul, ha az rátekint; valamilyen ürüggyel úgy tesz, hogy a férfi láthassa teste formáit; titkon utánanéz, amikor amaz távo­zik; ha a férfi kérdést intéz hozzá, lehajtja fe­jét, és összefüggéstelen szavakkal felel; szíve­sen időzik társaságában; szolgálóival különös hangon beszél, remélve, hogy ezáltal magára vonja a férfi figyelmét, aki távolabb áll tőle; nem akarja elhagyni a helyet, ahol a férfi tar­tózkodik: különböző ürügyekkel arra készteti, hogy bizonyos dolgokat szemügyre vegyen; igen lassan mesél vagy beszél el történeteket, hogy ezzel megnyújtsa az együttlétet ; a férfi szeme láttára megölel és megcsókol valamely gyermeket, akit az ölébe ültetett; díszes jeleket fest szolgálói homlokára; serény és kecses moz­dulatokkal sürög-forog szolgálói közt, akik vidáman csevegnek szerelmese jelenlétében; bizalmában részesíti a szeretett férfi barátait, tisztelettel és alázattal viseltetik irányukban; a férfi szolgáival szemben jóságos, elbeszélget velük, és kötelességeik buzgó végzésére ösztön­zi őket, mintha maga volna az úrnőjük, figyel­mesen hallgat ezek szavára, amikor urukról beszélnek; eljön a férfi házába, amidőn tejtest­vére hívja, és ennek segítségével alkalmat keres, hogy játsszék és beszélgessen szerelmesével; ügyel rá, hogy a férfi csak díszesen öltözve és felcicomázva láthassa; barátnője közvetítésé­vel elküldi hívéhez a tőle kapott füldíszeket, a gyűrűt és a virágfüzért, ha a férfi látni szeretné ezeket; folyton magán viseli a férfitól kapott ajándékok valamelyikét ; szomorú, ha szülei más vőlegény jelöltet emlegetnek előtte, és ke­rüli azok társaságát, kik ez utóbbinak fogják pártját.

Erre a tárgyra is vonatkozik néhány szen­tencia:

„Ha a férfi észrevette s megértette, hogy a leány gyöngéd érzelmekkel viseltetik iránta, és felismerte a külső jeleket, amelyek az érzel­meit kifejezik, kövessen el mindent, hogy ma­gához láncolja őt. Az egészen fiatal leányt gyermekes játékokkal, a teljesen érettet a mű­vészetekben való jártasságával, azt a leányt pedig, aki szerelmes belé, a vele bizalmas lábon állók közvetítésével és segélyével nyerje meg.”