Oriana Fallaci-Az értelem ereje

Mert az Iszlám egy állóvíz. Az állóvíz egy állott vízzel teli mélyedés. Olyan víz, amit nem táplál forrás, soha nem mozdul, soha nem tisztul meg, nem válik olyan vízzé, ami elindul a tenger felé. Nagyon könnyen bepiszkolódik, és még állatitatónak sem alkalmas. Az állóvíz nem szereti az Életet. A Halált szereti. Ezért van az, hogy a kamikázék mamái örvendeznek, amikor a fiaik úgy halnak meg, hogy közben azt kiáltják Allah akbar -nagy az Isten- Allah akbar. Ezzel szemben a Nyugat egy folyó. És a folyókban élő víz zubog. Olyan víz, ami folyamatosan mozgásban van, mozgás közben tisztul, megújul, egybegyűjt más vizeket, elérkezik a tengerhez, és az sem számít, ha néhanap kiárad. Nem számít, ha erejének néhanap nem elég a meder. A folyó szereti az Életet. Szereti, ami jó, és szereti, ami rossz benne. Táplálja, védi, értékeli, ezért van az, hogy nálunk a mamák sírnak, ha meghal a fiúk. Ezért van az, hogy mindenütt az Életet keressük, bárhol legyen is található. Legyen az a sivatagban, a sztyeppéken, túl a sztratoszférán, sőt akár a Holdon vagy a Marson. És ha nem találunk, akkor odavisszük mi magunk. Megtaláljuk a módját, hogy valahogy odavigyük. Nem, nem veszíthetünk.

Mert mindazon vérontások ellenére, amelyekkel Allah fiai vérbe borítanak minket és vérbe borítják saját magukat immár harminc éve, a háború, amelyet az Iszlám hirdetett a Nyugat ellen, nem katonai jellegű. Olyan háború, mondaná Tocqueville, ami még a testünk előtt holtan akarja látni a lelkünket. Az életvitelünket, az Életről vallott filozófiánkat. Azt, ahogyan gondolkodunk, cselekszünk, szeretünk. A szabadságunkat. Ne hagyd magad megtéveszteni a robbanószereiktől. Az csak a stratégiájuk része, semmi több. A terroristák, a kamikázék nem pusztán a gyilkolás öröméért gyilkolnak bennünket. Azért gyilkolnak minket, hogy megtörjenek. Hogy megfélemlítsenek, kifárasszanak, elbátortalanítsanak, sakkban tartsanak. A céljuk nem pusztán az, hogy megtöltsék a temetőket. Nem pusztán az, hogy elpusztítsák a felhőkarcolóinkat, a Pisai Ferdetornyunkat, az Eiffel-tornyunkat, a katedrálisainkat, a mi Dávidunkat Michelangelótól. A céljuk a lelkünk, az eszméink, az érzéseink, az álmaink elpusztítása. A cél, hogy ismét leigázzák a Nyugatot.

Mert Európa többé nem Európa. Az iszlám gyarmatává vált, ahogy Spanyolország meg Portugália a mórok idején. Tizenhatmillió muzulmán bevándorlónak (Figyelem! Íródott 2003-ban!) ad otthont, vagyis háromszor annyinak, mint Amerika. (És Amerika háromszor nagyobb Európánál.) Dúskál a mollákban, ajatollahokban, imámokban, mecsetekben, turbánokban, szakállakban, burkákban, csadorokban, és jaj annak, aki szót emel. Terroristák ezreit rejti magában, akiket kormányaink nem képesek se ellenőrizni, se beazonosítani.

Egy hegy, amely ezernégyszáz éve nem mozdul, nem változik, nem emelkedik ki a saját vakságának mélységéből. Vagyis az Iszlám. A szabadság és a demokrácia modern fogalmai teljesen idegenek az iszlám ideológiai szövetében, teljesen ellentétesek az ő teokrata államaik despotizmusával és zsarnokságával. Isten parancsol, Isten az, aki eldönti az emberek sorsát, és ennek az Istennek az emberek nem fiai, hanem alárendeltjei, rabszolgái. Insallah-Ahogy-Isten-Akarja-Insallah. Ergo a Koránban nincs helye a szabad akaratnak, a választás jogának, vagyis a szabadságnak. Nincs benne hely egy olyan rendszer számára, amely legalább jogilag az egyenlőségen alapul, a választásokon és az általános szavazati jogon, vagyis a demokrácia számára. Valójában ezt a két modern fogalmat a muzulmánok nem is értik. Elutasítják, és a megszállásukkal, meghódításunkkal a mi életünkből is ki akarják törölni.