Aktív-analitikus pszichoterápia
Az aktív-analízis az analitikus pszichoterápiák sorában, mind eredményessége, mind pedig elméleti megalapozottsága miatt előkelő helyet vívott ki magának.
Az aktív-analitikus pszichoterápiás iskola más pszichoanalitikus iskolák alaptételeit elfogadva és részben azokra építve dolgozta ki koncepcióját és alkalmaz gyakorlati újításokat.
A fő cél a terápia hatékonyságának növelése volt, mégpedig:
- a pszichoterápiában eltöltött idő rövidítése,
- a tünetmentesség mielőbbi elérése,
- a tünet mögött működő aktuális konfliktus mielőbbi feltárása.
A tünet keletkezésének okát az egyént ért élmények (nevelés, életesemények, traumák) parapátiás (hibás úton történő levezetésében) feldolgozásában látjuk.
Az aktív-analitikus pszichoterápiáról:
– A terápia heti egy, két találkozásból áll. Nincs konkrét időkerete, de törekszünk a rövidítésre. A zárás megegyezéssel történik.
– A terápia célorientált azzal, hogy a beteg megtanulja kezelni a konfliktusait.
Nem a teljes személyiség analízise, hanem a tünet mögött rejlő személyiségvonás korrekciója a cél.
– A terapeuta a kliens ép személyiségrészével köt egyezséget és azt erősíti.
– Nagy segítségnek tekintjük a szabad asszociációt, de súlyt helyezünk az érzelmileg dúsított, élményt adó dialógusra. Legyen élmény a terápia!
– Terápiás ülések során mikrováltozások létrehozása a cél.
– Külön hangsúlyt helyezünk a szándékkettőség feloldására a reális szándékok céllá tételére.
– A terapeuta vállalja a terápia aktív irányítását, nagy súlyt helyezve a páciens által hozott anyag feldolgozása közben megélt intuícióinak.
– Az aktív analitikus önmagát „medico-pedagógusnak” és modellszemélynek tekinti. Mély önismerettel kell rendelkeznie. Fontos személyiségvonásai a rugalmasság, következetesség, megbízhatóság.
– A páciens a terápiába a szenvedésnyomás miatt jelentkezik. Az aktív-analízis az egész személyiséget a panasz- tünet- viselkedés hármas egységében és változásában szemléli. A panasz és tünetmentesség mellett a viselkedésváltozás is cél.
Az aktív-analízis története:
Wilhelm Stekel (1864-1940) bécsi pszichoanalitikus, Freud közvetlen tanítványai közé tartozott. Freudhoz 1902-től szoros barátság fűzte, sőt egy ideig terápiás kapcsolatban is volt vele. Újításait sem Freud, sem az analízis akkori képviselői nem fogadták el. Stekel a kialakított módszerét aktív-analitikus módszernek nevezte el.
Magyarországon 1912-ben alakult meg az Aktív-analitikus Pszichoterapeuták Egyesülete. Tagjai úttörői lettek az úgynevezett rövidpszichoterápiás módszerek kidolgozásának és alkalmazásának. Feladatuknak tartották, hogy a pszichoanalitikus szemlélet és eszmerendszer helyet találjon a magyar kulturális élet, a gyermeknevelés és pedagógia területén is.
Személyes érdeklődésemet erre a módszerre C. Molnár Emma (1946-2016) varázslatos személyisége keltette fel, majd képzésemet is az ő irányításával folytattam és szereztem meg a módszerspecifikus képesítést.
