Fehér Béla Egyenes kecske

Pogácsás Lajos azt mondta, azért alszik nyugtalanul, mert megállás nélkül megy vele az ágy, mintha vonat volna, ugrál alatta a váltókon, ráadásul mindig azt álmodja, hogy valaki meghúzza a vészféket, ő pedig két adag hemendeksszel a kezében, fejjel előre kiszáll az ablakon, és szörnyethal a töltésoldalon. Ha apucikám éjszaka felriadt, és kitámolygott a retyóra, mindig felverte az egész családot. Megállt a szoba közepén, és azt kiabálta: megtudhatnám, hol járunk? Anyucikám olyankor felült az ágyban, és azt válaszolta: már két órája nyílt pályán vesztegelünk, nyugodtan feküdj vissza, Lajos!

Egy időben azt hittük, hogy anyucikánk homloka mögött mozi van, mesélés előtt azért meresztgeti a szemét, mert azt nézi, és ha vége, elmondja nekünk, mit látott. A sok jó mese közül már csak egyetlenegyre emlékszem, meg arra, hogy az összes tanulságból csontváz lett, és ott zörögnek a fejemben.

A szemembe nézett, akkor láttam, hogy a bajusza helyén ráncok százai futnak, és egészen kicsire varrják össze a száját. Ezt kérdezte: ha maga nem tudja, hogy mi az öregség, akkor most tőlem megtudhatja. Egy nagy tányér hideg babfőzelék! Mondtam neki, hogy erre nem gondoltam. Erre azt mondta: akkor ezentúl gondoljon rá, mert előbb-utóbb mindenki megkapja a maga babfőzelékét.

Utána ezt mondta: szőrt se ér az egész propaganda, az ülepnyalás akkor sem fog kimenni a divatból, mert a nyelv és a végbélnyílás sírig tartó vonzalma tartja össze egész Hungáriát.

Úgy képzelem el a szellemi exitet, mint egy hintázó csapóajtót. Ügyesen kell átugrani rajta, mert ha pofán csap, több füled marad, mint fogad. Az meg kinek jó? Na, kinek?

Mandula attól kezdve Scybalumot szedett. Minden reggel egyetlen darab kis fekete pralinét kellett a nyelve alá helyezni. A fekete pralinénak az volt a mellékhatása, hogy egy idő után elviselhetetlenül viszketett tőle a végbélnyílása. Amikor először hívta fel Piroskát az albérletébe, ezt kérdezte tőle: hajlandó vagy bármit megtenni nekem? Piroska lesütött szemmel ezt válaszolta: bármit, mert te vagy az első férfi, akit igazán szeretek. Mandula ezt mondta: itt az alkalom, hogy ezt bebizonyítsd! Erre Piroska elpirult és kezdett kigombolkozni, de Mandula visszahúzta rá a blúzt, és ezt mondta: nyissunk valami rendhagyó figurával. Elővett a zsebéből egy fogkefét, Piroska kezébe adta, aztán letolta a nadrágját, szétvetett lábbal hasra feküdt az ágyon, és ezt mondta: most húzogasd azt a fogkefét a zsebem lukán. Piroska húzogatta, és közben ezt mondta: ugye nem baj, ha ezt az élményemet soha senkinek nem fogom elmesélni?

(Apucikám) felugrott, kiszaladt a konyhába, kitálalt két tányér tojásos galuskát, és a fejével intett, hogy gyerünk, kövessük. Megállt a szoba közepén, és azt mondta: senki ne gondolja, hogy olyan pofonegyszerű két tele tányérral szaladgálni a mozgó vonaton! Arra kért, hogy húzogassam a talpa alatt a szőnyeget, majd megmutatja, hogy neki is van olyan egyensúlya, mint a legmenőbb kötéltáncosnak. Pogácsás Lajosné ezt mondta: gyorsan essünk túl rajta, majd én rángatom azt a szerencsétlen szőnyeget, aztán ha vége az ingyencirkusznak, legalább nyugodtan megvacsorázhatunk.

Apucikámat öröm volt nézni, peckesen, kihúzott derékkal járkált körbe-körbe a két tányér galuskával, hol sietett, hol lelassította a lépteit, Pogácsás Lajosné pedig a rojtos végénél megrántotta a szőnyeget, mire apucikám lábai kidőltek alóla, háttal nekizuhant az állólámpának, a fejét beverte a tévéasztalba, a tojásos galuska pedig szanaszét repült, még egy hét múlva is találtam belőle a fehérneműs fiókomban. Apucikám elkeseredetten ült a földön, látszott a szemén, hogy legyőzték, és ekkor ezt mondta: most egy az egyben a saját bőrömön éreztem, milyenek a ti módszereitek. Pogácsás Lajosné erre ezt mondta: egy jó pincér frontális ütközéskor is találja fel magát! Apucikám feltápászkodott, a pizsmájáról lefricskázott néhány tojáscafatot, aztán felém fordult, és ezt mondta: édesanyád is azt hiszi, hogy a valaga helyén egy második fej van.