Szorongásos betegségek

Szorongásos betegségek

A világ különböző tájain végzett felmérések szerint a szorongásos betegségek meglepően hasonló arányokban fordulnak elő valamennyi civilizált országban. A populációban 10-20%-os előfordulást mutat a szorongásos megbetegedés.

A 20 év feletti magyar lakosság körében, már az 1983-ban végzett, terület, életkor és nem szerinti reprezentatív felmérés szerint is (Kopp és mts., 1987) a megkérdezettek 18%-a panaszkodott, gyakori, tartós hangulatzavarra, (lehangoltság, depresszió), 24% neurotikus tünetekre, 16% gyakori, tartós munkaképesség-csökkenésre úgy, hogy ennek hátterében nem volt szervi megbetegedés.

Ha a szorongásos betegség kezeletlen marad, akkor annak komoly következményei vannak:

– Az egészségügy fokozott igénybevétele (indokolatlan mentőhívások, háziorvosok, kardiológiai rendelések túlterhelése).

– A betegnél gyorsan kialakul az elkerülő magatartás, ami szociális elszigetelődésével jár.

– Öngyógyításként: kóros alkoholfogyasztás, gyógyszer-abúzus, szerabúzus lehet a következménye. Pedig kimondható: „Az olyan gyógymódoktól, amelyek súlyosabb következménnyel járnak, mint maga a betegség, ments meg Uram, minket!” (Mann, Kapur)

Szorongásos betegségek keletkezésének elméletei

Pszichoanalitikus elméletek

Freud eredeti elképzelése szerint a pánikrohamot elfojtott szexualitás idézi elő. Későbbi magyarázata szerint a szorongásos rohamok azt jelzik, hogy valamely elfojtott vágy az én mentális egyensúlyát veszélyezteti. Ez a vágy a személy belső ítélete szerint elfogadhatatlan, agresszív vagy szexuális impulzus.

A partnertől való függés jelentőségét korábban másodlagosnak tartották, később a pszichoanalitikus elmélet fejlődése során ezt tekintették elsődleges oknak. Eszerint a szocializációs zavar hátterében a túlvédő anyának az a törekvése ismerhető fel, hogy gyermeke felfedező aktivitását kontrollálja. Felnőttkorban az anya szerepét a szorongó beteg partnere veszi át.

Szomatogén modellek

Az elmélet szerint a szorongás élménye a perifériás szorongási tünetek következménye, melyeket reflex-mechanizmusok idéznek elő. Ezek főleg a szívtáji zavarok tünetcsoportját magyarázzák.

Az élettani események közül a magas légzésszám is lehet főszereplője a kialakuló tünetcsoportnak, mint az a pánikroham esetén kimutatható.

Biológiai elméletek

A pánikroham ösztönös reakcióként való értelmezése Klein nevéhez fűződik. A veszélyhelyzetben az emlősökre jellemző, megoldást-kereső magatartás („fight or flight”) a túlélést szolgálja. Egyeseknél azonban ez a reakció túlméretezett veszély jelzéseként nyilvánul meg és pánikrohamhoz vezet.

Kondicionálás és kognitív mechanizmusok

A klasszikus viselkedéselmélet szerint a szorongás minden esetben tanulási, kondicionálási folyamatok következménye. Aaron T. Beck a szorongásos betegségek esetében jellegzetes kognitív séma központi szerepét ismerte fel. Vizsgálatai szerint a pánikbetegek testi tapasztalataikat túlértékelik, a reálisnál veszélyesebbnek ítélik.

A következő kórképeket soroljuk a szorongásos betegségek közé

Pánik szindróma

Rohamszerűen, váratlanul fellépő tünetcsoport, melynek során az alábbi tünetek közül, legalább négy meglétéről beszámol a beteg:

1. fulladás vagy légszomj,
2. szédülés, ájulásérzés, bizonytalanság,
3. szívdobogás-érzés vagy szapora pulzus,
4. remegés, reszketés,
5. izzadás,
6. fuldoklás, torokszorulás,
7. hányinger, hasi feszülés, fájdalom,
8. testi elidegenedés érzése,
9. érzészavarok vagy zsibbadás,
10. meleg, vagy hideghullámok,
11. mellkasi fájdalom, nyomás, szorítás,
12. halálfélelem,
13. megőrüléstől, önkontroll elvesztésétől való félelem.

Akkor nevezünk valakit „pánik beteg”-nek, ha a fentiekben leírt rosszullét egy négyhetes periódus alatt legalább négyszer fordul elő, vagy pedig több ilyen rosszullétet legalább egy hónapos, olyan periódus követ, melyben a beteg nagymértékben, állandóan fél az újabb rosszullétektől. Kritérium még, hogy nem lehet megállapítani szervi megbetegedést. Részletesebben olvashat erről a kórképről a „Pánik beteg” és a ”Pánik kezelése” címszó alatt.

Szociális fóbia                                                                                             
Állandó félelem egy vagy több olyan helyzettől, amelyben a személy mások figyelmének középpontjában van. Attól való félelem, hogy helytelenül, megalázó módon fog viselkedni. Például, úgy érzi, hogy képtelen lesz nyilvánosan beszélni, felelni, enni mások előtt. Attól fél, hogy feltett kérdésekre képtelen lesz válaszolni, vagy értelmetlen, zavaros dolgokat fog mondani.

Egyszerű fóbiákÁllandó félelem egy bizonyos, jól körülírt ingertől, helyzettől vagy tárgytól. Például kígyófóbia, kutyafóbia vagy a legkülönbözőbb, egészen konkrét dolgoktól való félelem.

Poszttraumás stressz megbetegedés (PTSD) 

A személy olyan eseményt él át, amely a szokványos emberi tapasztalatokon kívül esik, vagy amelyik majdnem mindenki számára rendkívül megterhelő lenne (pl. háborús helyzet, természeti katasztrófa, közlekedési baleset, szexuális erőszak). Akkor beszélünk PTSD-ről, ha az esemény lezajlása után 1 hónap múlva is, ismétlődően újraéli a megterhelő eseményt. Az eseménnyel kapcsolatos, ismétlődő álmai vannak, vagy úgy érzi, hogy az esemény újra előfordulhatna, újra megtörténne vele. Kerüli a traumatikus élménnyel kapcsolatos aktivitásokat, helyeket, helyzeteket. A trauma eseményeit nehezen tudja felidézni, érdeklődése jelentősen csökken az élet egyéb dolgai iránt (iskolai előmenetel, karrier, házasság, gyerekei, további életvezetése). Érzelmi beszűkültség jellemzi és másoktól való elidegenedettség érzése. Alvási nehézség, haragkitörés, koncentrációs nehézség szintén hozzátartozik a kórképhez. Van olyan, – késleltetett – formája, amelyik csak fél évvel, vagy olykor még később lép fel a traumatikus esemény lezajlását követően.

Generalizált szorongás szindróma

Nem a valóságnak megfelelő, fokozott szorongás és aggodalmaskodás két vagy több életkörülménnyel kapcsolatban. Ez az aggodalmaskodás legalább 6 hónapon keresztül fennáll és a beteg, idejének, több mint 50%-át ezzel tölti. A tünetek nem hirtelen alakulnak ki, hanem folyamatosan, egyenletesen. A felsorolt tünetek közül legalább 6-nak kell előfordulnia a betegség kimondásához. Tünetek: remegés, izomfeszülés, izomfájdalmak, nyugtalanság, fáradékonyság, légszomj, szívdobogásérzés, izzadás vagy hideg kéz, szájszárazság, szédülés, bizonytalanság érzés, hányinger, hasmenés, meleg- vagy hideghullámok, gyakori vizelési inger, gombóc a torokban, gátoltság érzése, fokozott félelem, koncentrációs nehézség, alvászavar.