Pánik beteg
Egyre inkább divatba jövő betegségről, egyre többször elhangzó diagnózisról van szó. Gyakran, sőt gyakran fölöslegesen is, sütik valakire, hogy pánik beteg. Másokban meg kérdésként vetődik fel, hogy netán pánik betegek-e, mivel magas fokú izgalmat éltek át például vizsga előtt, közlekedési helyzetben, vita kapcsán, stb.
Ezért érdemes röviden összefoglalni, hogy ki számít a jelenlegi kritériumok alapján valóban pánik betegnek.
A pánik szindróma 1980. óta elfogadott diagnózis és a szorongásos betegségek egyik fő képviselője. A kórkép súlyát jelzi, hogy a háziorvoshoz forduló, „pszichiátriai” betegségben szenvedők jelentős hányadát teszi ki ez a betegpopuláció. Külföldi adatok szerint a háziorvoshoz forduló betegek 6,5%-a pánikbeteg, további 6,5%-uk pedig egyaránt szenved pánikbetegségben és depresszióban. Ez összesen 13%-a az alapellátásban jelentkezőknek. Magyar adat, hogy kardiológiai szakambulancián 100 egymás után jelentkező beteg közül 19-nek pánikbetegség volt a diagnózisa, további 5 pedig depresszióban szenvedett, belgyógyászati betegség nélkül. 10 581 budapesti mentőhívás elemzése alapján, a hívások 5,2%-a pánikrosszullétre utalt. Ezeknek fele ismételt hívás volt, közel harmadukban történt korábban belgyógyászati kivizsgálás, melyek során szervi eltérést nem találtak (Litavszky, 1991).
J.C. Ballenger (1989) összehasonlító vizsgálatai alapján megállapította, hogy a népesség 9%-ban mutatható ki pánik betegség. Az összes orvosi vizitek 11%-át, a kardiológiai vizitek 52%-át pánik szindróma tette szükségessé.
A betegség előfordulása a két nemnél nem azonos, kétszer több a pánikbeteg nő, mint a férfi. Jellegzetes a betegek kor-eloszlása is: a betegség általában a 20-as életévek elején indul és a betegség a 25-40 év közötti korosztályt érinti leginkább. Ismert családi halmozódása is.
A pánikroham hirtelen fellépő igen heves szorongás, mint neve is utal rá „páni” félelem. Két típusát különböztetjük meg.
Az egyiknél a szorongás a roham elképzelésével kapcsolatos. Ha a betegek olyan helyzetbe kerülnek, melyben korábban már éltek át pánikrohamot, akkor előadódhat, hogy a roham lehetőségének gondolatára szorongani kezdenek, és ha kellemetlen testi érzéseket vesznek észre, ezt a roham közeledtének tekintik és ez a rohamot előidéző ördögi kör beindulását eredményezheti. A kiváltó helyzetet kulcsingernek nevezzük.
Más esetekben nincs szoros kapcsolat a rohamot megelőző szorongás és a roham fellépése között. Ilyenkor a kulcsinger valamilyen másfajta emocionális állapot eredménye. Például, idegessé válik valaki a házastársával folytatott vitától és a vita következtében fellépő testi érzéseket félreértelmezi és ez vezet pánikrosszulléthez. Máskor düh, vagy testi megerőltetés okozta légszomj, olykor kávéfogyasztással járó szívdobogás félreértelmezése indítja be az ördögi kört. Az is előfordulhat, hogy pozitív életesemény kiváltotta szívdobogás pánikrohamba torkollik. A belső fizikai állapotok érzékelése mellett mentális folyamatok is beindíthatják az ördögi kört. Ha valaki látása rosszabbodásától fél, akkor a látási mező ártatlan elhomályosulása is kiválthat rohamot. Ugyanígy a megőrüléstől való félelem talaján átmeneti gondolkodási nehézségek baljóslata rohamkiváltó lehet.
A pánikroham jellemzői:
– A tünetek hirtelen fejlődnek ki és maximális intenzitásukat 10 perc alatt elérik.
– Organikus kiváltó faktor szerepe nem állapítható meg.
– A roham alatt legalább négy, észlelhető az alábbi tünetek közül:
1. fulladás vagy légszomj,
2. szédülés, ájulásérzés, bizonytalanság,
3. szívdobogás-érzés vagy szapora pulzus,
4. remegés, reszketés,
5. izzadás,
6. fuldoklás, torokszorulás,
7. hányinger, hasi feszülés, fájdalom,
8. testi elidegenedés érzése,
9. érzészavarok vagy zsibbadás,
10. meleg, vagy hideghullámok,
11. mellkasi fájdalom, nyomás, szorítás,
12. halálfélelem,
13. megőrüléstől, önkontroll elvesztésétől való félelem.
Akkor nevezünk valakit „pánik beteg”-nek, ha a fentiekben leírt rosszullét egy négyhetes periódus alatt legalább négyszer előfordul, vagy pedig több ilyen rosszullétet legalább egy hónapos periódus követ, melyben a beteg nagymértékben, állandóan fél az újabb rosszullétektől.
A fentiekben leírtakat egységbe foglalja a következő ábra, amelyik az „ördögi kör” kialakulását mutatja:
