Mi a pszichoterápia?
Egészen általánosan megfogalmazva, pszichoterápia minden olyan segítő, gyógyító beavatkozás, amely emberi kölcsönhatás (szociológiai nyelven: interakció) és jelzésváltási folyamat (kommunikáció) révén próbál változást létrehozni az élmények átélésének és feldolgozásának módjában, valamint a magatartásban.
A pszichoterápiát végző és az azt befogadó ember között minőségi szempontból nem történik más, mint ami az emberi érintkezésekben, kölcsönhatásokban általában. Ez azt jelenti, hogy lényegében az emberek között folyó kommunikáció és interakció sajátos formája a pszichoterápia. Sajátos annyiban, hogy tapasztalatilag, illetve tudományosan kialakult feltételek között zajlik, a ható elemeket a lehetőségek szerint tisztítva és sűrítve tartalmazza, és alkalmazása során folyamatosan fejlődik, mindinkább hatékonyabbá válik.
A hagyományos gyógyítás a szervezet kóros elváltozásaira igyekszik hatni, a beteg szervezetre különféle fizikai hatásokat gyakorol, belenyúl annak kemizmusába, szerkezeti összefüggéseibe stb. A pszichoterápia ezzel szemben nem lépi át a szervezet határait, csupán az érzékszerveken át juttat be komplex jeleket, információkat a betegbe, annak idegrendszerébe.
A pszichoterápia a kommunikáció megszokott társadalmi korlátain túllép, a mindennapi érintkezésekben szokatlan őszinteségű és mélységű közlésbeli feltárulkozást kívánhat meg, gyakorlásokat írhat elő, utasításokat, parancsokat adhat.
Ma sokat vitatkoznak azon, vajon a civilizációs életkörülmények termelnek-e több idegességet, és ezért növekszik világszerte az igény a pszichoterápiás gyógykezelések iránt, vagy a fokozódó igényesség nagyít fel korábban is meglévő, de figyelemre nem méltatott pszichikus zavarokat. A szakemberek többsége az utóbbi álláspontot vallja. Bárhogy is van, a pszichoterápia térhódítása az orvosi gyógymódok között szembetűnő, a civilizált országokban a legnagyobb mérvű, és azokból fokozatosan terjed a fejlődésben lévő országok felé.
Fenti sorokat Buda Béla: Pszichoterápia című könyvéből vettem, szerkesztettem. Az 1981-ben kiadott alapkönyv érvényessége semmit sem kopott, sőt az utolsó, idézett mondat már nálunk is érvényben van.
